A humán papillomavírus (HPV) egy DNS-víruscsoport, mely kóros elváltozásokat okoz a nyálkahártyákon és a bőrön. Több mint 100 típusa létezik, ezek között vannak melyek fertőzéseket, szemölcsöket okoznak, de hatására a leggyakrabban méhnyakrák, bőrdaganat, és egyéb genitális rák alakulhat ki. Valószínűsíthetőleg már az emberi faj kialakulása előtt megjelent. Törzseinek egyik csoportja szerencsés módon csak jóindulatú hámelváltozást okoz, mely könnyen eltávolítható. A másik csoportba tartozó papillomavírusok rosszindulatú daganatokat idéznek elő, de különböző erősségűeket, ezek kialakulásához sok esetben viszont a hosszú lappangási idő után egyéb külső tényezők is szükségesek.

A HPV vírus DNS-ből épül fel, ugyanabból az örökletes anyagból amely az emberi, állati és növényi sejtek működését is szabályozza. Emiatt a daganatos megbetegedéseket kiváltó DNS-vírusok nem képesek önállóan szaporodni, mindíg egy magasabb rendű élő sejt szükséges. A vírusok a szervezetbe jutva beépülnek az egészséges sejtekbe, olyanokba is amelyek a szövetek elöregedett sejtjeit hivatottak pótolni. A vírusok átprogramozzák a sejteket, hogy a feladatuk mellett a vírusokat is megsokszorozzák. Ez visszahat a gazdasejtre is, mivel így a humán papillomavírus kikapcsolja a sejt védekezőrendszerét, melyek saját örökítőanyagának biztonságáért felelősek. Ezek után a sejt már nem képes kivédeni a benne található vírust, sem a környezetből belekerült rákkeltő anyagok további DNS-t károsító hatásait. Ezzel beindul egy folyamat, melynek során a sejt elveszíti a kommunikáció képességét a körülötte lévő többi sejttel, egyre szabálytalanabbul kezd osztódni, majd végül ráksejtté alakul.

Alkalom nyílik a fertőzés elleni védekezésre, és a megelőzésre is, mivel a lappangási idő alatt a vírus igaz rejtve, de mindvégig jelen van a fertőzött sejtekben. A fertőzés többféle képpen is kimutatható. Sajnálatos módon nem mindíg, de a legtöbb esetben jellegzetes elváltozások találhatóak a hüvely és a méhnyak nyálkahártyájának sejtjeiben. Ezeket a citológus képes felmérni, és a leletben jelzi a HPV fertőzötség lehetőségét a szűrést kérő nőgyógyásznak. A fertőzés meglétére utaló jelek alapján azonban nem állapítható meg, hogy az az alacsony, átmeneti, vagy magas rizikócsoportba tartozik e. Egy újabb sejtmintával azonban kideríthető hogy valóban fennáll e a fertőzés, és az melyik típusba tartozik. Több módszer is létezik a diagnosztizálásra, attól függöen választanak, hogy sok, vagy kevés vírus van e jelen a sejtekben.

Ha a rák kialakulásának szempontjából alacsony kockázatú vírusfertőzésről beszélünk, akkor elegendő a rendszeres citológiai vizsgálat. Amennyiben a nőgyógyászati vizsgálat során kóros elváltozásra derült fény, és magas kockázatú HPV 16 fertőzésről is beszélünk egyszerre, de daganat még nem alakult ki, akkor az érintett terület egy egyszerű műtéttel eltávolítható. A műtét a rákot megelőző, súlyosabb állapot fennállásakkor is elvégezhető. A későbbiekben a fogamzóképességet a műtét nem befolyásolja. Néha a beavatkozás után is maradhatnak vissza rejtett vírusok, de nem csak ezért, hanem az újrafertőződés veszélye miatt is javasolt a rendszeres citológiai vizsgálat. Abban az esetben, ha a méhnyakrák már kialakult, a méhet el kell távolítani. A beavatkozás és az utókezelés módja a daganat előrehaladottsági stádiumától függ.

HPV vírussal nem csak a nők, de a férfiak egy része is fertőzött lehet, igaz ez náluk nem  feltétlenül okoz látható tűneteket, és betegségek sem alakulnak ki. A férfiak szempontjából a visszafertőződés lehetőségét fontos megemlíteni, mely bekövetkezhet, ha a gyógyult személy kapcsolatba kerül egy vírushordozóval. Azon férfiaknak, akiknek a partnerét méhnyakrákkal kezelték, érdemes elvégeztetni egy vizsgálatot mely megállapítja, hogy ők maguk fertőzöttek e.

A HPV a ma ismert legyakoribb szexuális úton fertőző vírus. Világszerte a nőket fenyegető második leggyakoribb rosszindulatú daganat pedig a méhnyakrák. Kimutatták, hogy a méhnyakrák, és az egyéb genitális rosszindulatú daganatok több mint 90%-a függ össze a humán papillomavírussal.