Idült alkoholistáknál fellépő, folytonos reszketéssel, súlyos téveszmékkel és érzékcsalódásokkal járó elmebántalom.

A delirium kialakulásának okai egyelőre még nem tisztázottak

teljesen. Az alkoholmegvonás alatt észlelt tünetek nagy
részének alapja a fokozott a központi idegrendszeri ingerlékenység, melyben feltehetőleg nagy szerepe van a gamma-aminovajsav (más néven GA BA, az idegrendszer fő gátló rendszerét képviseli) és glutamát (az idegrendszer fő izgató anyaga) rendszereknek. A két rendszer egyensúlyának felborulása, illetve aktivitásuk eltérései állhatnak a megvonáskor gyakran fellépő görcsaktivítás hátterében, míg a nyugtalanságot, zavartságot, hallucinációkat a katekolaminoknak nevezett biokémiai anagok rendszerének zavara okozhatja. A delirium kialakulásában szerepet játszhat továbbá a szervezet folyadék és elektrolit
háztartásának, valamint az agyi véráramlás és folyadéktartalomnak a változása is.

A megvonási tünetek rendszerint az alkohol megvonását követő 12-48 órában lépnek fel, míg a deliriumra jellemző tünetegyüttes 3-8 nappal az alkohol fogyasztás befejezése után. Elsősorban szorongás, durva végtagremegés jelentkezik, mely később a fejre és a törzsre is átterjedhet, mindez erőteljes izzadás kíséretében. Egyes esetekben görcsroham is jelentkezhet. Jellemző a folyamatosan növekvő zavartság, a tájékozatlanság, az alvászavar, a hallucinációk és illúziók, melyek rettegést válthatnak ki. A diagnózis a jellegzetes klinikai tünetek, és a megfelelő laborvizsgálatok alapján éllítható fel.

-TKL-