Autoimmun betegségről beszélünk, mikor a szervezet a saját anyagait idegennek érzi, és azokat megpróbálja elpusztítani. Az elnevezés egy gyűjtő fogalom, bött betegség is beletartozik.

Ezek az idegennek hitt anyagok (antigének) általában poliszacharidok, vagy fehérjék, melyek a sejteken belül, vagy a sejtek felületén találhatóak. A szervezet reakciója ezekre az anyagokra általában az, hogy gyulladás keletkezik az adott szövetrészben, melynek során az idegenként azonosított fehérjéket szintetizáló sejtek, és a belőlük álló szövet károsodik, vagy akár el is pusztul. Ez a fajta immunválasz minden autoimmun betegség esetében létrejön. Autoimmunitásról (autoimmun betegségről) egyébként akkor beszélhetünk, ha három tényező teljesül. Ha jelen van az autoimmun reakció és az nem szövetpusztulás következménye, valamint ha minden más kór ok kizárható.

A szervezetnek szüksége van olyan mechanizmusra, ami megakadályozza, hogy immunválasz induljon. Ilyen mechanizmus az immunológiai tolerancia, mely miatt a szervezet nem indít támadást a saját antigénjeivel szemben, mivel tolerálja azokat. A toleranciát a szervezet több kontrollmechanizmussal biztosítja, ilyen például a centrális tolerancia. Ennek során bizonyos autoantigének felismeréséért felelős limfociták eliminálódnak. Sok esetben hiába működik jól az előbb említett folyamat, előfordul, hogy mégsem képes minden érintett limfocitát hatástalanítani. Ezeket normális esetben a perifériális tolerancia hivatott kiiktatni.

Az autoimmun betegségek kialakulásának okai igen összetettek, nem is beszélve arról hogy betegségenként is más és más, sok faktor játszik szerepet benne, de a nemek közötti különbség is.

-Immunológiai szempontból a perifériális tolerancia különböző változatainak elégtelensége gyakori kiváltó ok lehet. Az autoantigének felismerésétől függő mechanizmusok is fontos kiváltó okok lehetnek.

-Másik rizikófaktora a betegség kialakulásának a fertőzés. Sok esetben a fertőző megbetegedések bizonyítottan autoimmun betegségeket képesek okozni azokban az emberekben akik arra hajlamosak. A fertőzések az immunológiai toleranciát képesek károsítani.

-A genetikai szempontok azért lényegesek, mert előfordul bizonyos családokban, hogy az autoimmun betegségek halmozódnak. Pár kivételtől eltekintve minden autoimmun betegség a HLA (human leukocyte antigen) specifitásához köthető. Ennek egy bizonyos változata a betegség ellen hat, de általában más variánsok találhatóak meg csak a betegek szervezetben.

-A környezeti behatások nem a betegség kialakulásában játszanak szerepet, annál inkább a megjelenésében. Ezek közé a különböző kémiai anyagok, mérgek, vagy gyógyszerek tartoznak. Jelenlétük megakadályozása megszűnteti a betegség tüneteit.

-Fontos szerep jut a betegség kialakulásának szempontjából a nemeknek. Általában a legtöbb megbetegedés a nőnkél jellemző, de kivételek vannak. Nem ismert, hogy mi ennek az oka, de valószínűsíthető hogy a nemi hormonoknak köze van hozzá.

Sajnos napjainkban az autoimmun betegségek kezelése még csak tüneti szinten folyik. Ezek gyulladásgátló, illetve az immunrendszer működésének a gátlását szolgáló terápiák.