Október 10, a lelki egészség világnapja. de mi is egyáltalán a lélek? És milyen az egészséges lélek. Tanultunk erről az iskolában? Misztikus, vagy megfogható? Látom, hiszem, érzem? Kinél, mi a sorrend?

 

 

 

 

 

Vera párkapcsolati tanácsadó, terapeuta

Személyre szabott párkapcsolati megoldásokért itt tudsz bejelentkezni: veghveronika@tkl.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

Hiszem, ha látom, látom ha hiszem. Hit, vallás. A világ nagyobbik része beleszületik valamilyen vallásba, s az egész életét leéli úgy, hogy fel sem merül benne a kételkedés szikrája sem. Azonban Közép-Európa szívében, ahol mi élünk, a legtöbben ugyan formálisan kapnak valamilyen vallást, születésük, okán, de hitet vele együtt már nem.

 

Mai világunkban nincsen vallás, nincsen közösség, és nincsen család. Az ember kétségbe esett. nem is olyan rég, a nemi szerepek még konkréátak voltak, a férfi dolgozott, pénzt keresett, szántott- vetett, igazgatott, a nő sütött, főzött, gyerekeket nevelt, mosott a patakban. Aztán úgy 60, az innovátorok 70 éve fellázadtak, tanulni akartak, jogokat követeltek, rövid hajat vágattak, cigarettáztak, a csipkéket, és loknikat gatyára cserélték, és mellényre , megzsebórára, hatékony fogamzásgátló módszeret szerettek volna kikutatni, és az ösvény, amit kevesen tapostak, egyre szélesedett. Nők lépdeltek rajta, előre a gyárba, előre az egyetemekre, aztán a munkahelyekre. Az otthonszülés helyett bevonultak a kórházakba, pedig ötven éve, még aw legtöbb gyermek otthon jött a világra. Ma pedig tűzzel-vassal irtjuk a bábákat, dúlákat, és követeljük az epidurált, a császárt, nem is tudva az életre kiható következményeket.

Nem tisztem megítélni egyik, vagy másik, esetleg harmadik út helyességét. Egy biztos létrejött, létjogosultsága volt.

A másik dolog, hogy ennyi szereppel nem boldogulunk, az is biztos. nem tud valaki egyszere Hold szerepben: gondoskodó anya, jó háziasszony, békés feleség, vénusz szerepben: örjítően szexi nő, romantikus kislány, csábító társ, és hitves, művészettel foglalkozó tehetség, valamint Nap szerepben tetszelgő családot összetartó, munkahelyén vezető NŐFÉRFI lenni, aki ugyanannyit keres, mint egy férfi, ugyanannyit dolgozik, valamint, ha még nem lenne elég tüzes Mars lenni, akki férfiúi ambíciókkal veti bele magát az életbe, vezet autót, motort, háztartást, kisgyerek kezét, és saját céget, karriert.

 

Mi is a lelki egészség?

Egyáltalán mi az egészség?

Egész-ség. Az egésszel a harmónia, az egyensúly. Ha az embert megtesszük középnek, akkor a négy irány felé az egyensúly.

Megtalálni, a szélsőségek közötti közepet. A természettel, ahonnan minket városlakókat, betonlakókat kiszakítottak. Próbálj csak meg 24 órát fedél nélkül októberben a természetben megmaradni. A feladat egyszerű, s nagyson hamar kiderül mennyire bírod ki az életet a maga természetességében. Egységben lenni, azt jelenti, hozzátenni! nem rombolni, szennyezni a földet, mérgekkel, és természetesellenes anyagokkal!

Szelektíven hulladékot gyűjteni, felszedni a mások által eldobott dolgokat, nem pazarolni, nem felhalmozni. Nem többet tartani magadnak, mint amennyire szükséged van.

A természetbe tartozik ásvány, növény, állat. Az állat nem azért van, hogy megedd. Nem azért teremtetett. Bármily furcsa is elképzelni, nem az ember a teremtés csúcsa. más kérdés, hogy mi magunkat kis énből, egóból megtesszük magunkat középnek. Műanyagot gyártunk, hormonokon növesztünk kockacsirkéket, és megzabáljukl a hormonos húst, sőt gyerekeinknek is ezt adjuk, hadd menstruáljon a lányunk kilenc évesen, és legyen 41es lába tíz évesen. Génkezelt kék rózsát adunk ajándékba, ami napot sem nagyon látott, felfújt epret eszünk decemberbe ezerkétszázért, és csodálkozunk, hogy betegek vagyunk.

Egyszer menj be egy erdő közeépbe egyedül. Figyeld meg azt a rendszeret, ami számodra összevisszaság, ahogy a tavalyi korhadt ágak együtt élnek a frissen kibújt ibolyával, ahogy a lehullott levelet eltakarja a friss bokor, s egyből hinni kezdesz. Abban, hogy létezik egy nálad bölcsebb teremtési elv, ami szerint minden évben eljön a tavasz, minden reggel felkel a Nap, és minden évben kivirágzik a cseresznyefa.

materializmus, ateizmus. korunk legnagyobb rákfenéje. megmérgezve a lelkeket, megbetegítve a testet.

 

Nem tagadjuk a materializmust, igaza van, a fizikai dolgokat, és működésüket fel kell, fel lehet tárni, de ezek csak részigazságok. Ez csak egy dimenzió. A sok közül.

Régen, ha aszály volt, akkor a térség emberei elgondolkodtak, hogy mit csináltak rosszul, próbálták magukban keresni az okokat, és hitték, hogy ezegy tükör, ami nekik mutat valamit. Mi ez a meddőség, ami fizikai szinten megnyilvánul? miért apad ki minden, miért szárad el az élet. Természetesen a fizikai okokat is tudták, de ez egy kis hangya látásmódja.

Azt hisszük, azzal, hogy a tudomány fejlődik egyre okosabbak, és boldogabbak leszünk. Valóban? Egyre nagyobb a kibillenés, egyre erősebb a vákum, az értelmetlenség vákuma. A legfontosabb kérdésekre nem merjük keresni a választ!

Mi végre vagyok itt a Földön? Hogy születtem, előtte hol voltam, és hová tartok?

Az iskolába ezekről mélyen hallgatnak. Világismerettel tömik tele a nebulók fejét, de emberismeret nincsen. A bauxit bányák lelőhelyeit remekül belőjük vaktérképen is Indonéziában, viszont arról, hogy mi az ascendensünk fogalmunk sincsen, hogy milyen a vérmérsékletünk arról sem, és hogy milyen hitrendszerek szerint működünk, arról a legtöbben nem is hallottak.

Harmónia az embertársakkal. Nyitottság a másik ember felé. hogy valóban meglásd őt magát, hogy meghalld amit mondani akar. Őszinte érdeklődés. Figyeld meg magad, ahogy beszélgetsz a barátaiddal. Csak arra koncentrálsz, amit el akarsz mondani, s amikor ő beszélsz belealszol, elkezdesz máson gondolkodni, vagy félreértelmezed. Rögtön ítélsz. bármit hallasz. Magadat megtéve középnek, tetszik, nem tetszik kategóriába teszed. Szimpatikus, antipatikus. A világ egyből szubjektívvé válik. én vagyok a közép, az egóm, én döntöm el mi helyes, és helytelen, s hozzám képest valami számomra tetszetős, vagy deviáns. Bírálom a barátokat, munkatársakat, családtaígokat. Hozzám képest. jó, vawgy rossz. Minden pillanatban ítélkezünk, s el sem gondolkodunk, vajon az a Szép, Jó , Igaz örökérvényű törvényének megfeleltethető-e. Harmónikus-e? Épít-e, vagy rombol?

El tudod-e fogadni a saját anyádat, és apádat? A testvéreidet, a nagyszüleidet, a zsármazásodat, az őseidet? ismered-e a gyökereidet, és szeretetttel tudsz-e felájük fordulni. Tiszta-e a szíved, s meg tudod -e bocsájtani az ellened elkövetett vétségeket, vagy teherként cipeled magaddal halálodig. Nyitott-e a szíved az emberek felé, vagy haragos vagy, és csak a sérelmeidre koncentrálsz?

 

Meg tudod-e ölelni a családod, és könnyű szívvel mondani, szeretlek, és elfogadlak olyannak, amilyen vagy?

Harmónia önmagammal. el tudom-e fogadni magam olyannak, amilyen vagyok? Hajlandó vagyok-e megismernik magam. Elindulni az önismeret útján, ahol felfedezem a számomra teljesen ismeretlen területeket? Az örökséget, mait még a dédi hagyott rám, és nem is tudtam róla, pedig eszerint ítélem meg a férfiakat, az ükpapa félelmeit, amikről nem tudtam, pedig eszerint értékelem alul magam, s ezért nem merek kibontakozni a munkahelyemen. Azt hinni, hogy ismerjükl magunkat, a nemtudás nemtudása. Félni az önismerettől természetes dolog, de hidd el, ez olyan mint a gravitáció, hat rád akkor is, ha becsukod a zsemed, és akkor is. ha szembenézel vele, és hajlandó vagy megismerni magadat.

 

Világismeret. Ebben azt hisszük jók vagyunk, és méricskélünk, tele vagyunk halott adatokkal, mindenről, mint egy lexikon, s azt hisszük ez a bölcsesség. pedig a gyerekek sajnos az iskolában nem lesznek többek egy két lábon járó hardvernél, ahol próbálják a memóriát feltúrbózni, de a tudást nem tudják alkalmazni, nincs átélés, el vannak idegenítve a tudástól. Az oktatás nem gyakorlatias, nem művészet központú. Rajzolj köcsögöt, és ha nem olyan mint a rajztanár fejében, akkor egyes. Ha olyat csinálsz ,akkor ötös. De hogy te hogyan látod, hogyan szeretnéd a paíron megjeleníten, neked ez mit mond, azt szépen kiverik a fejünkből. Aztán már csak az elvárásoknak akarunk megfeleni egy életen át. Vélt, vagy valós elvárásoknak.

 

Sablonok lesznek a fejünkben. a köcsög, amit rajzolni kell ilyen, a jó tanuló ilyen, a jó zongorista precíz, pontos, az, hogy van-e lélek mögött mindegy ,csak legyen gyors az ujja. Halott játék, halott zene lesz belőle, és szépen meghal a zopngorista lelke, és a hallgatóságé is.

halott növényeket, állatokat eszünk, és azt hisszük a halott dolgokból életet tudunk varáuzsolni. Túlbonyolítjuk a dolgokat. Pedig az univerzum törvényei roppant letisztultak, és egyszerűek.

Jó az ami használ, rossz az ami árt. Nem több, nem kevesebb. Magyar táltosaink mondták ezt. Amiről mit sem tudunk. Elgolbalizálódtunk a gyökereinktől, s nem tudjuk milyen volt az asszony, aki fűben,fában látta az orvosságot, aki hitt a női erőben, és mindennek tudta a gyógyaírját, aki tudott esténként neveti, és az ágyban boldoggá tudta tenni az urát. Szerelmeskedtek, és nem paráználkodtak. Nem szerelemből testi kapcsoaltot létesíteni, az a paráználkodás. Megöli a lelket. Mert ami másnak árt, az elsősorban neked árt!

 

Összhangban lenni a természet felettivel. Az isteni akarattal. Hinni abban, hogy mindennek van egy teremtője, és egy működtetője. Az óra, ami az éjjeli szekrényeden áll, azt is készítette valaki, és ezt el is hiszed, pedig nem látod ki csinálta. Ahhoz, hogy mutatni tudja az időt, elemet kell bele tenni, és fel kell tölteni az elemet, ezt sem látod mindig, mégis elhiszed, hogy valaki ezt működteti, s az óra nem magától jár. Mindennek van teremtője. Csak az embernek ne volna? Letagadjuk a halált, és próbáljuk túlélni az életet. Elfedjük az öregedést, és nem tiszteljük az öregeinket.  megtagadjuk a természet felettit, mert azt mondjuk a füleimmel nem hallom, a szemeimmel nem látom.

 

Volt Angliában egy csomó filozófus, Hobbes, Bacon, Locke, Hume, John Stuart Mill, akik szépen megalapozták a materializmust, gondolataik olyan mélyre szántottak az ansyagba, hogy bizony magasságokig el sem jutottak. Megtették az ember középnek, mint a teremtés csúcsát, azt mondték nincs rendszer , véáletlenek vannak, és az élet hopp, egyszer csak kialakult, a majom elkezdett okosodni, s belőle ember lett. A feladatunk csak annyi, hogy együnk, igyunk ,üraítsünk, szaporodjunk, aztán a testünk elrohadjon. Lekapcsolódik a villany, és nincs semmi. Elég ijesztően hangzik. Félünk is a haláltól egy életen át. vergődünk az értelmetlenségtől, és éhezik a lelkünk.

 

 

Október tizedike azért van, hogy ezen a napon gondolkodjunk el ezeken a dolgokon. Nézzünk magunkba, hogy mit érzünk, a lelkünkkel, és kezdjük el érezni a szépet, jót, igazat. mert zuhanó repülőn nincsen ateista. Hidd el. Tegyünk fel kérdéseket, és keressük az utunkat.

Higgyünk abban, hogy a világ több annál, mint véletlenek sokasága, és lássuk meg a redszert, és mögötte a fenntartót, és az alkotót.  Merjük elhinni, hogy a Föld egy iskola, ahová tanulni érkezünk, és a legfontosabb tantárgyaink, a szabadság, bölcsesség, és a szeretet. Törekedjünk rá, hogy növekedhessünk ezekben.

A szabályok egyszerűek, tedd azt mással, amit szeretnél, hogy veled cselekedjenek.

Találd meg az utat a lelkedhez, hogy felfedezhesd annak szépségeit, és kibontakoztathasd, mert ez nem lehetőséged, hanem kötelességed. A teheséged, nem ajándékba kapod, s nem a tiéd, azért van, hogy hozzátégy a világhoz. Fedezd fel magad!